De lehetett volna a cím "Múlt és jelen találkozása is". Hogy miért, azt a bejegyzés végén elárulom. :-)
Egy roppant egyszerű és kedvelt sós rágcsálnivalót dobtam össze, mert felhívott barátnőm és szólt, hogy mintegy 2-3 óra múlva ugorjunk el grillezni hozzájuk. Nem mondom, ennyi idő alatt komolyabb dolgot is össze lehetett volna ütni, de valahogy ma takaréklángon működök, így erre esett a választásom, úgyis rég készítettem már, nem is tudom miért volt mostohagyerek az utóbbi időben. :-)
- 40 dkg liszt
- 30 dkg margarin
- 2 tojás sárgája
- 1-2 ek. tejföl
- 2 kk. só
- 1 tojás a megkenéshez
- sajt, vagy valami mag a szóráshoz
A lisztet elmorzsoljuk a margarinnal és sóval, beletesszük a tojások sárgáját és a tejfölt. Jól összegyúrjuk, kinyújtjuk ujjnyi vastagra. Stangli formára (hosszabb és keskenyebb), vagy falatka méretűre (rövidebb és szélesebb) vágjuk fel, megkenjük tojással és megszórjuk reszelt sajttal, vagy valamilyen maggal (szezám, kömény, mák stb.). Megsütjük, az eredmény pedig egy igen addiktív, omlós rágcsálnivaló.
(Jelen esetben csak sajt került rá, mert én szívem szerint köménymaggal szoktam megszórni, barátaink viszont azt nem igazán szeretik s most ők voltak a fő szempont.)
S akkor néhány szóban, hogy miért is emlegettem a múltat.
A kreatív blogban már szóltam arról, hogy készült nálunk egy filagória. Nos, ebben a kis építményben van egy főzősarok, aminek a berendezése anyukám első két konyhai sütő-főző alkalmatossága; egy háromégős gázrezsó és egy gázsütő (mifelénk otthon lerni névre hallgat. :-) ).
Mindkettő PB palackról működik, amióta beszereltük, csak kint főzök - voltam oly szerencsés, hogy a legnagyobb melegben sem a hűvös konyhában kellett a befőzést lebonyolítani, hanem odakint meg tudtam oldani. A sütővel még csak most ismerkedem, ugyanis itt el kell felejteni a hőfokokat s egyéb huncutságokat - itt van a forró, és van a nagyon forró. :-))) A légtér elég kicsi, gyorsabban sülnek benne a cuccok, ugyanakkor nem száradnak ki annyira, valami mennyei lett a múltkor is egy másik sós stangli (kép nem készülhetett, olyan gyorsan elfogyott).
Kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz majd benne pl. a kenyér és a piskóta.
Ami igazán döbbenetes eme kis készüléknél, hogy több mint 50 éves, az elmúlt 15 évben be sem volt üzemelve (régebben nagymamámnál volt, aztán egy sufniba volt kirakva mint használaton kívüli tárgy). Amikor kipróbáltuk, hogy egyáltalán működik-e, első 'gázfröccsre' beindult, sehol nincs kilyukadva az aljában körbefutó gázégő. Ez kérem szépen még békebeli, levehető ajtós NDK turmixgép sütő! - csak költői kérdés, hogy a mai, fogyasztói társadalom-beli gyártmányok hol lesznek ötven év múlva...
Ilyen kis viharvert a drága, de imádom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése