...

Minden kedves olvasómnak, idelátogatónak kívánok kellemes, szeretetteljes ünnepet!

Sajtos kosárka

A sok édes süti mellett igenis elengedhetetlen (számomra legalább is), hogy legyen valami sós rágcsa is, anélkül nem teljes a repertoár. :-)

A perec receptjét közkinccsé tettem már ebben a bejegyzésben sajtos stangli néven - csak annyi a különbség, hogy most nem derelyevágóval vágtam rudakra , hanem perecformákat szúrtam ki a tésztából.

Sajtos kosárka

Leveles tésztát kivesszük a fagyasztóból, addig elkészítjük a tölteléket.

• 4 dl tejet felmelegítünk
• 12 dkg vajjal/margarinnal, majd megfőzünk benne
• 12 dkg lisztet.

Ha kihűlt, egyenként belekeverünk

• 2 egész tojást és
• 20 dkg reszelt sajtot, valamint
• ízlés szerint sót, fehér borsot, szerecsendiót (aki nem szereti, utóbbi kettőt elhagyhatja)

A leveles tésztát vékonyra nyújtjuk, nagy pogácsaszaggatóval köröket vágunk, kosárkaformába helyezzük őket, majd két kanál segítségével diónyi halmokat adagolunk a töltelékből.

180 fokos sütőben szép pirosra sütjük.

Nem mondom, hogy másnap nem finom, de frissen fogyasztva igen csak addiktív. :-) 

Pozsonyi kifli

Évek óta valahogy inkább ezt sütöm nem a bejglit, a csoda tudja miért. Már csak azért is érthetetlen számomra, mert ugyanazt a receptet használom a tésztájának. Talán-talán az lehet a magyarázat, hogy amikor kiflinek sütöm meg, sokkal vékonyabbra ki lehet nyújtani a tésztát, így aztán tényleg a töltelék dominál. :-)

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 21 dkg vaj
• 5 dkg zsír
• 4 tojás sárgája
• 0,75 dl tej
• 3 dkg élesztő
• 2 ek. porcukor
• csipet só

Töltelék:

• 1-1 dl vízből és 10-10 dkg cukorból szirupot főzök, ezt ráöntöm 10-10 dkg darált dióra/darált mákra. A tölteléket előre elkészítem és hagyom teljesen kihűlni.
• A diótöltelékbe szoktam még reszelt citromhéjat tenni, a máktöltelékbe pedig mazsolát és szintén egy kis reszelt citrom-, vagy narancshéjat.

A tészta hozzávalóit alaposan összedolgozom (az élesztőt felfuttatom a tejben), majd hagyom pihenni/kelni legalább egy óra hosszáig. Utána a tésztából diónyi kis gombóckákat szakítok (60-70 db lesz), igen vékonyra elnyújtom. Megkenem a töltelékkel, felsodrom, majd kifliformára alakítom.

Megkenem tojással, langyos helyen hagyom addig míg a tojás megszárad, majd még egyszer lekenem, s ekkor már hűvös helyre teszem. 180 fokon szép pirosra sütöm.

Kocsonya

Nincs rá jobb szó mint az, hogy: imádom! :-)

• 4 db natúr- és füstölt sertésköröm vegyesen
• 3-4 sertésfül
• némi bőrke (tudom, nem SI-mértékegység a 'némi', de nem tudnám egzaktabb módon megfogalmazni)
• 1 közepes zellergumó
• 5-6 sárgarépa
• 2 fej vöröshagyma
• 8-10 gerezd fokhagyma
• 1 db csípős paprika
• szemes bors
• só

Az összes sertésalkatrészt átperzseltem, alaposan letisztogattam, kiáztattam, majd hideg vízben odatettem főni. Miután elkezdett forrni, minimálisra csökkentettem a lángot alatta, időnként lehaboztam. Amikor már nem kellett többet habot szedni, belekerültek a fűszerek. Kb. három órányi fövés után helycsere történt, a csípős paprika kikerült a fazékból, a zöldségek bekerültek, megsóztam. Innen számítva további három órát főtt annyira gyönge tűzön, hogy szinte nem is lehetett látni rajta, hogy fő. Amikor már a csontok maguktól kipotyogtak a lábvégekből (mármint a sertéslábból, nem az enyémből), akkor egy szűrőkanál segítségével kiszedtem az összes növényi- és állati darabot a léből, hagytam 15-20 percig ülepedni. Míg ülepedett, kicsontoztam a körmöket, szétosztottam az előkészített tálakba, répát karikáztam a tetejükre, a levet pedig átszűrtem 3 réteg gézen. Hogy ne bízzuk a véletlenre, amikor osztottam szét a levet az edényekbe, még egy organzarétegen is átszűrtem.

Az éjszakát hűvös helyen töltötte, így ma már ezt reggelizhettünk.

Míg a kocsonya készülgetett, addig bőven volt időm arra, hogy a fonott kalácsot is elkészítsem. Ja, hogy mit keres a kalács a képen? Be kell vallanom töredelmesen, hogy a kocsonyát foszlós kaláccsal (és ecetes uborkával) szeretem a legjobban. Jó kis perverzió, mi? :-D  

Birsalmasajt

Ez lett az idei birsalmasajt-termés. Azaz majdnem, mert egy darab hiányzik, ugyanis muszáj volt kóstolót ejteni, nehogy fölöslegesen szikkasszuk és várakozzunk. :-D

Most még ilyen profán módon, tepsibe ültetgetve vannak, hisz most szedtem ki a formából, vár még rájuk több napi szikkadás.*

Hozzávalók:

• birsalma tetszés szerinti mennyiségben
• tiszta gyümölcspép minden kilogrammjához 80 dkg cukor
• citrom

A birsalmasajt-készítésnek is számtalan módja ismert, mindenki a sajátjára esküszik. Mert ugye van a dilemma, hogy hámozni vagy sem, magházat benne hagyni/nem hagyni, s még sorolhatnám a számtalan, eget rengető felmerülő "problémákat". :-)

Őszintén szólva én nem cicózok vele sokat. Alaposan megmosom a birsalmát, ledörzsölöm a kis bársonyos szőröket róla, majd négybe vágom. A héját és a magházát benne hagyom, hisz ezekben van a rengeteg pektinanyag. Csak a hibás részeket vágom ki a gyümölcsből, illetve azokat a magokat távolítom el, amik amúgy is kipotyognának. ;-)

Annyi vizet engedek rá amennyi épp ellepi, majd puhára főzöm és átpasszírozom. Összekeverem cukorral, teszek hozzá kifacsart citromlevet ízlés szerint (nagyjából egy kilóhoz egy citromot szoktam), s elkezdem főzni lassú tűzön. Nos, innen kezdve türelemjáték a dolog. Arról nem is szólva, hogy ahogy sűrűsödik, egyre nagyobb erőt kell kifejteni a keveréséhez, de megéri a fáradozást. :-) Akkor minősíthetjük jónak, ha egy kistányérra cseppentve szinte azonnal dermedni kezd. 

Készíthető natúran is, de tehetünk bele a legvégén száraz serpenyőben pirított diót/mandulát/mogyorót stb.

Vízzel kiöblített formákba adagoljuk, pár nap után a formából kivehető és száraz, szobahőmérsékletű helyen hagyjuk szikkadni. Utána jól záródó dobozban sokáig eláll.

*Ránk pedig az, hogy gyakorolhatjuk a türelmet és az önmegtartóztatást ;-)

Alvé szelet

Gyerekkorom egyik kedvenc édessége, az eredeti recept még nagyapám testvérének keze nyomát dicséri.

Különösen tudom ajánlani akkor, amikor van kimaradt tojásfehérje, de már unjuk a habcsók-variációkat.

Hozzávalók:

• 4 tojásfehérje
• 8 dkg méz
• 20 dkg cukor
• 2 tk (=1 tasak) vaníliás cukor
• 25 dkg gorombára durvára vágott dió
• ostyalap

A fehérjéket kemény habbá verjük, közben hozzáadjuk a mézet, a kristálycukrot és a vaníliás cukrot. Gőz fölött addig keverjük, míg jól besűrűsödik, ekkor beleforgatjuk a diót.

Megkenjük az ostyalapot, beborítjuk egy másikkal, majd egy nem túl súlyos nehezéket teszünk rá. Szobahőmérsékleten hagyjuk két-három napig szikkadni, utána lehet szeletelni anélkül, hogy a töltelék kifolyna.

Mivel nekem most csak 2 db tojásfehérjém volt, így két darab 15x30 cm-es ostyalap elég lett. A fenti adaghoz négy lap kell ebből a méretből.

Mézeskalács és annak díszítése

Minden egyes mézeskalács-sütéskor megfogadom, hogy legközelebb tényleg csak egy adagot sütök - 75 dkg lisztből -, de aztán valahogy mindig dupla adag készül. :-) Mert hát végül is az összeállítás ugye nem nagy kaland, jól záródó dobozban sokáig eláll és még sorolhatnám az előnyeit a kétszeres adagnak...

Általában a hatodik tepsinyi adag sütésének tájékán kezdem el szidni magam, lévén hátra van még három és igen csak kezd az agyamra menni a monotonitás még akkor is, ha csak 10 percet tölt el a sütőben egy adag.

Lényeg a lényeg, tegnap megsütöttem, mára maradt az élvezetesebb része, a díszítés. Sajnos messze áll a tökéletestől, de nekünk ilyen kis "nyomoronc" állapotban is tetszenek. :-)

Ez még a tegnapi állapot, a meztelen igazság. :-)

(hamis) Vajkrém

Nagyon régóta nem szerepel az étrendünkben kenyérkenceként margarin, helyette van sok minden más, többek között ez a házilag is könnyedén elkészíthető vajkrém. Nem igényel semmilyen bonyolult technológiát a kivitelezés, nyugodt szívvel tudom ajánlani mindenkinek. :-)

Mindössze egy nagy pohár 20%-os tejfölre, egy gézdarabra (én organzaanyagot használok) és egy szűrőre van szükség, plusz az ízesítő anyagok.

Elkészítés:

• a tejfölt saját poharában 20 másodpercre beteszem a mikróba (nem tovább, mert az már nem tenne jót neki) - a lényeg, hogy ne legyen hűtőhideg, jobban kifolyik a savója*
• a szűrőt kibélelem az organzával/gézzel, a tejfölt beleöntöm, majd egy akkora edény fölé teszem, aminek a tetején biztonsággal megáll; cél, hogy felfogja a savót és minimum egy éjszakán át hagyom kicsöpögni, majd másnap ízesítem. Direkt nem írok mennyiségeket, tegye ki-ki ízlése szerint.

Zöldfűszeres: só, pár tekerésnyi tarkabors, egy gerezd zúzott fokhagyma, zöldfűszerek (lehet szárított, vagy fagyasztott is, ha nincs friss).

"Magyaros": só, pár tekerés tarkabors, (csípős) paprikakrém, őrölt paprika.

Bármi más: fantázia kérdése. ;-)

Akár azonnal is fogyasztható, de ha hagyjuk összeérni íz ízeket, az az igazi. :-)

*A 450 grammo tejfölből kb. 1 dl savó szokott kicsöpögni, így kapunk 350 gramm kencét cca. 250 Ft-ért.

Zabpehely-tallér

Réges-régen egy messzi galaxisban Sok-sok évvel ezelőtt az egyik konyhás fórumon tette közzé ezt a fantasztikus receptet Sera, egy Svájcban élő törzsasztaltárs, azóta számtalanszor elkészítettem.

Egyrészt MrCic a kávéjához mindig rágcsál valami keksz-félét, így magától értetődik, hogy nem a boltit részesítjük előnyben - egyrészt az ár miatt, másrészt meg így legalább nem eszik/eszünk meg annyi fölösleges kiegészítőt, amit egy bolti készítménnyel magunkhoz vennénk.

Ez a keksz több szempontból is tökéletes - jó nagy adag, előre elkészíthető, kiválóan pakolható, ergo kiránduláshoz is kiváló. Végül, de nem utolsó sorban, nagyon finom! :-) Elkészítés:

• 25 dkg vajat/margarint felolvasztani (mikróban szoktam), majd belekeverni
• 30 dkg (barna) cukrot
• 2 egész tojást
• 30 dkg zabpelyhet
• 15 dkg lisztet
• 1/2 tasak (= 1 tk.) sütőport
• tehetünk bele mazsolát, darabos csokoládét, ki-mit szeretne, de ezek nélkül is nagyon ízletes

Ekkor még annyira lágy, hogy fakanállal keverhető. Hűvös helyre tesszük addig, míg a vaj/margarin megszilárdul, így két kanál segítségével könnyedén tudjuk diónyi méretű halmokat a sütőpapírral bélelt tepsibe adagolni. Jó nagy helyet kell hagyni közöttük, ugyanis sütés közben szétfolynak ilyen lapocskákká.

200 fokon sütjük max. 15 percig! Amikor kivesszük a sütőből, akkor még úgy tűnik, hogy lágy maradt, de  nem szabad tovább sütni, mert akkor nagyon megkeményedik.

Napraforgó

Annak ellenére, hogy imádom a telet meg a hideget, kedélyjavítónak akkor is jól jön egy kis nyáridéző, még ha csak képletesen is. :-)

Először egy Gasztroangyal műsorban láttam, de persze nem jegyeztem fel a receptjét, aztán olvastam róla Limaránál (további linkek és hivatkozások nála, hogy hol mindenhol lelhető még fel a recept), de valahogy mindig halasztódott az elkészítése. Bogarásztam a fellelhető receptúrák között, aztán felszabadult bennem a kreatív hajlam és inkább egy saját, jól bevált receptemet használtam alapnak, de persze módosítottam ezen is. ;-)

Hozzávalók:

• 60 dkg sima liszt
• 15 dkg rétesliszt
• 3,5 dl tej
• 1 dl olaj
• 1 ek. burgonyapehely (elhagyható)
• 2 tojás
• 1 csomag friss élesztő
• 2 tk. cukor
• 4 tk. só
• a kenegetéshez olvasztott vaj
• tetejére 1 felvert tojás
• szóráshoz magvak

Mindent beletettem a kenyérsütő üstjébe, a gép 20 perc alatt homogén masszává dagasztotta, majd átpakoltam kelesztőtálba és megvártam, míg a duplájára kel.

Ez után következett a formázás, amit már nagyon jól leírtak előttem többen is, de megteszem én is.

• A megkelt tésztát ketté vesszük.
• Az egyik felét félretesszük, majd a másikat 5, lehetőleg azonos gombócra osztjuk. Egyenként kinyújtjuk kör alakúra (kb. 20-25 cm). Az első kört a tepsibe tesszük, tetejét megkenjük olvasztott vajjal, majd folytatjuk elölről. :-) Az utolsó gombócot annyival nagyobbra nyújtjuk, hogy túlnyúljon az eddigieken és befedje a halom oldalát. Ezt az utolsó lapot nem kell megkenni!
  Pizzavágóval az 1. képen látható módon bevagdossuk, majd a keletkező háromszögeket sziromszerűen kihajtogatjuk. (2. kép)
• A félretett másik tésztarésznek a negyedét lecsippentjük, megint félretesszük (ez lesz majd a középrész), a maradék tésztát szintén 5 gombócra osztjuk.
  Akkorára nyújtjuk, hogy a kihajtogatás után keletkező lyukat kitöltse és ugyanúgy járunk el vele, mint az előző 5 gombóccal.
  A bevagdosásnál arra ügyeljünk, hogy a vágások az előző szirmok hegyével essenek egy vonalba (3. kép), így tudjuk majd szépen közéjük kihajtogatni.
• A félretett utolsó gombóckát pedig a fennmaradó lyukba helyezzük, megkenjük az egészet a felvert tojással és ízlés szerinti magvakkal megszórjuk. Nálam került rá napraforgó-, len- és szezámmag, valamint mák.

A sütőt csak ezek után kapcsoltam be, addig hagytam meleg helyen tovább kelni. Kb. 190 fokon sütöttem 35 percig úgy, hogy az utolsó negyed órában letakartam a tetejét sütőpapírral, hogy ne égjen meg.

Azt hiszem írtam már máskor is, hogy amikor kelt tésztát sütök, mindig teszek be a sütő aljára egy kis lábasban vizet, sokkal levegősebb lesz a végeredmény.

Egy búcsúbuli margórája

Egy munkahelytől való elbúcsúzás (persze ha szabad akaratból történik!) ambivalens érzéseket vált ki az ember lányából (belőlem legalább is) - egyrészt örül, mert elkezdődik valami más, valami új, másrészt meg valahol mélyen odabent szomorú, mert hát valami mégis csak véget ért...

No de ha önként jön s nem küldik, akkor valahol magától értetődő, hogy szépen elbúcsúzik még akkor is, ha nem örökre szól. :-) S mi mással is lehetne búcsúzni, mint a saját főztünkkel, saját konyhánk "gyümölcsével"? 

Az ételről sajnos nem készült fotó (egyébként babgulyást főztem bográcsban, hozzá saját sütésű kenyér), de a kenyérről és a sütikről igen, melyek receptjét közkinccsé teszem, hisz ígéretet tettem rá.

Sajtos stangli

• 35 dkg lisztet összemorzsolunk
• 25 dkg margarinnal, majd összegyúrjuk
• 7 ek. vízzel,
• 1 ek. ecettel és
• 1 tk. sóval.

Vékonyra nyújtjuk, tetejét megkenjük tojással, megszórjuk ízlés szerint kömény-maggal/szezámmaggal/mákkal/semmivel. :-D Derelyevágóval (vagy késsel) rudakra vágjuk, szórunk rá reszelt sajtot, majd szép pirosra sütjük.

Ischler

• 35 dkg lisztet összemorzsolunk
• 25 dkg margarinnal és
• 25 dkg cukorral, valamint
• 1 csomag (vagy 2 csapott tk.) sütőporral.
• 15 dkg pörkölt, darált mogyorót keverünk hozzá, majd összegyúrjuk
• 2 ek. rummal.

Nem kell megijedni, eleinte nehezen áll össze, de aztán úgy viselkedik, ahogy mi szeretnénk. :-) Vékonyra nyújtjuk (max. 3-4 mm), köröket szaggatunk belőle (5 cm átmérőjű szaggatóval csináltam), megsütjük.

Vigyázni kell vele, mert hamar megég! Hagyományos gázsütőm van, 180 fokon max. 10-15 percig sütöm. Eleinte puhának tűnik, de mire kihűl, megkeményedik. Lekvárral (legfinomabb házi baracklekvárral) kettesével összeragasztjuk őket. Előtte azonban minden igyekezetünkkel megpróbáljuk férjet/gyereket/magunkat távol tartani, hogy ne tűnjön el nyomtalanul még félkész formájában. :-D

Csokoládémázat készítünk, megmártogatjuk benne a kész sütiket, majd türelmesen várakozunk legalább egy napig, addigra istenien összepuhul. Bűntudattal küzdők ne is kóstolják meg, mert úgysem tudnak neki ellenállni ha egyetlen darabot is ettek belőle. ;-) 

Zserbó

• 40 dkg lisztet összemorzsolunk
• 20 dkg margarinnal és
• 1/2 csomag (1 csapott tk.) sütőporral,
• 2 csomag vaníliás cukorral
• csipet sóval, majd összegyúrjuk
• 1 egész tojással és 
• 1 dl tejben felfuttatott
• 1 dkg élesztővel.

Töltelék:

• 15-20 dkg darált diót összekeverünk ugyanennyi porcukorral
• baracklekvár

A tésztát 3 felé osztjuk. Kinyújtjuk az első adag tésztát, megkenjük lekvárral, szétosztjuk a tetején a cukrozott dió felét, majd következik a második tésztaadag, majd szintén lekvár és rá a dió, majd a harmadik adag tészta. A tetejét villával megszurkáljuk, s legalább fél, de inkább egy óra hosszát hagyjuk a tepsiben kelni. Addig sütjük 180 fokon, míg szépen megpirul a teteje. Hűlés után csokoládémázzal öntjük le a tetejét.

Tipikusan az a sütemény, amit érdemes legalább két nappal a fogyasztás előtt elkészíteni, hogy finoman összepuhuljon.

Kókuszkocka

• 10 dkg margarint habosra kavarunk
• 30 dkg cukorral, majd belekeverünk
• 2 egész tojást,
• 2 dl tejet és
• 30 dkg lisztet, melybe előzőleg belekevertünk
• 1 csomag sütőport.

A tésztát megsütjük, s kihűlés után, felkockázzuk.

A mázhoz felolvasztunk:

• 2 dl tejben
• 20 dkg margarint és
• 10 dkg étcsokoládét.

A tésztakockákat belemártjuk az elkészült mázba (villával a legcélszerűbb), majd megforgatjuk kókuszreszelékben (kb. 30 dekányi kókuszreszelékre lesz szükségünk).

Elismerés

Hááát, nem volt hiábavaló az eddigi befőzésem. :-)

Hétvégén a zentai csata tiszteletére rendezett városnapi ünnepségen vettünk részt, ahol többek között hirtelen felindultságból beneveztem a nemrég készített mentás- és bazsalikomos nektarindzsemet, a szőlődzsemet és a szőlő desszertöntetet az Élelmiszeripari Termékkiállítás és Vajdasági Kulináris Bajnokságra - legnagyobb meglepetésemre, mind a négy nevezettem ezüst minősítést kapott, úgyhogy most örülés van. :-) 

MrCic szerint be kellene akasztani az érmeket a spájzba a stelázsi szélére. :-)))

Darálós keksz

Imádom a kávét (tisztán, feketén, cukor és tej nélkül, csak a kávé), MrCic viszont nem kávézik. Ám csak azért, hogy ne egyedül kelljen hódolnom ennek a szenvedélynek, szolidaritásból iszik velem cappuccinot* és ahhoz nagyon szívesen fogyaszt valami kekszet, vagy sütit. Így aztán adott az ok, hogy miért is süssek az átlagnál gyakrabban valami keksz-féleséget. :-) 

A darálós keksz mindig jó választás, hisz amilyen nagyszerű, olyan egyszerű elkészíteni.

• 20 dkg zsírt (a hangsúly a zsíron van, margarinnal sose lesz ugyanolyan finom) kikeverek
• 25 dkg cukorral
• 3 egész tojással
• 2 csomag vaníliás cukorral
• 1 citrom reszelt héjával és levével, majd összegyúrom
• 70 dkg liszttel és
• 1 csomag sütőporral

Legjobb, ha előző este összeállítjuk és hűtőben éjszakáztatjuk**, majd 180 fokra előmelegített sütőben sütjük csak annyi ideig, míg épp elkezd pirulni az alja/széle. Az eredmény egy nagyon finom, omlós keksz lesz, ami szinte mindenkinek a kedvencévé válik. Vigyázat, egy pillanat alatt képes megégni, tehát nem az az ottfelejtős süti (direkt nem szedtem ki a kosárból, így látszik egy-két darabon, hogy pár másodperccel később vettem ki a kelleténél a sütőből)

Akinek nincs darálója, az nyújtsa ki 2-3 mm vastagságúra és szaggassa ki valamilyen formára. Ugyanígy szoktam eljárni a daráló spirálján maradó tésztával, azokból lettek a képen is látható virágok.

* galád módon én csak mókusvíznek hívom :-)

** ma például közvetlenül összegyúrás után már daráltam is

Paradicsomi állapot

Igazságtalanság volna pont a paradicsomot kihagyni a képes beszámolóból, hisz igen csak nagyfogyasztók vagyunk, egészen pontosan én vagyok a fő kártevője a paradicsomlének. MrCic szerint tavasszal már azért pirosodik a szemem, mert annyi levet megiszok) :-D

Idén nem készült ketchup és zakuszka, mert az maradt tavalyról (a helyem meg igen véges), csak spagettiszósz (amiről már beszámoltam), meg lecsó és paradicsomlé.

Ezeken kívül találtam a dunsztban némi őszibarackot. ;-) Pedig esküszöm, nem is ez volt a jelem az óvodában. :-) Igaz, most rostos ivólé formájában fordult elő, mert ezek a barackok már túl érettek voltak ahhoz, hogy befőtt legyen belőlük.

S akkor a végére egy mai pillanatkép a kamránkról:

Ígértem tegnap egy külön posztot...

...mert úgy vélem, hogy ez az akcióm megérdemli, hogy csak erről szóljon. :-)

Van ugye a klasszikus vicc, amikor a haldokló borkereskedő magához hívatja a jövendő örököseit, hogy elárulja nekik a Nagy Titkot, miszerint szőlőből is lehet bort csinálni.

Ezzel szemben én pont az ellenkezőjével szórakoztattam magam a közelmúltban, hogy mi mindent is csinálhatnék a szőlőből, ami nem bor. :-)

Bújtam a netet elolvastam kismillió receptet, aztán szintetizáltam, s az alábbiakat főztem ki (szó szerint is) a boszorkánykonyhámban:

- fehér szőlőből dzsemet, valamint mustot (szőlő-ivólevet) a friss fogyasztáson túl tartós tárolásra;

- piros szőlőből olyan igazi, sűrű szörpöt, valamint fűszeres öntetet desszertekhez, jégkrémhez, bármi máshoz.

Tudom, hogy az öndicséret büdös, de én most nagyon elégedett vagyok magammal. ;-)

Van az úgy...

...hogy az ember azt hiszi, már nem fér semmi több a kamrapolcra, aztán valahogy mégis csak kerül hely még ennek-annak. Így aztán készült némi ecetes almapaprika, szederszörp és az elmaradhatatlan őszibarackbefőtt.

Ezzel ugyan nincs vége, csak a többiről nem készülhetett fotó, mert még dunsztolódnak - a 30 kilónyi paradicsomból főtt lé, meg a sok üvegnyi lecsó, meg a rostos őszibarack-ivólé, no meg még valamik, amiket most itt nem is említek egyelőre, külön posztot fognak érdemelni. ;-)

A jó befőtt sikerének (egyik) titka, hogy lassan hűljön ki. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy egyenletes meleget biztosítsunk a számára. :-D

Szósz? Szólok. :-)

Mégpedig arról szólok, hogy ma szedtem ki a szárazdunsztból a legújabb kamralakókat:

- az idei, akarom mondani jövő évi adag (20 üveg) spagettiszószt, melynek receptje továbbra is változtatás nélkül az, amit Fakanál közreadott - az annyira finom, hogy semmi módosítást nem igényel. :-)

- az elmaradhatatlan újabb adag őszibarack-befőtteket, melynek biza lesz még folytatása, ugyanis MrCic nemrég állított haza a gyümölcsösből két nagy ládányi illatozó barackkal, úgyhogy holnap sem fogok unatkozni ;-) (nem mintha egyébként szoktam volna...)

(majdnem) Á-tól Z-ig :-)

Á, mint (fekete) áfonya
B, mint (őszi)barack
C, mint csalamádé
Z, mint (z)uborka :-)

Nektarindzsem - mert szezonja van

Szombaton megkezdődött a hadművelet (szedés, válogatás, tisztítás stb.), aztán ma délben állt fejre az utolsó üvegecske is. Az eredmény hetven-akárhány üveg, s a kínálat Gombóc Artúr után szabadon:

• natúr - mert minek a csűrés-csavarás, ha nincs a hagyományosból
• fruktózzal - mert vannak a családban cukorbetegek is
• mentával - mert különleges és finom
• bazsalikommal - mert ki kellett próbálni valami újat is, de lesz még folytatás a jövőben
• pikáns chutney - mert az valami fantasztikus ízorgia grillezett sültekhez.

Hát valahogy így...
Már csak azt kell kitalálni, hogy hova fogom mindezt elraktározni. :-)

Leveles tepertős pogácsa

Bár nagy kedvenc, mégsem készítem túl gyakran, mert valljuk be, közel 5-6 órát várni mintegy 60 darab pogácsára nem a mindennapi leányálmok egyike. :-) Mondjuk az a tény, hogy MrCic képes lenne csak ezen élni, már önmagában is elég ok lenne arra, hogy gyakrabban süssem, de még képes lenne és elbízza magát ha túl sokszor kerülne az asztalra. ;-)

Valójában nem egy bonyolult receptről beszélünk, inkább az idő, a várakozás, s nem utolsó sorban a sok-sok hajtogatás teszi azzá ami, mert bizony ez aaaz a tepertős pogácsa, amit aztán szinte száz rétegre szét lehet szedni.

Hozzávalók:

• kb. 75 dkg liszt
• 1/2 liter tej
• 2 egész tojás
• 2 tk. só
• kb. 3 dkg friss élesztő
• 40-50 dkg tepertő
• só és bors ízlés szerint
• 1 ek. zsír

A kenyérsütő üstjébe pakoltam mindent s hagytam, hogy 20 perc alatt sima tésztává dagassza a gép.

Épp ma említettem MrCicnek, hogy szegény kenyérsütő lassan már kizárólag csak dagasztó - esetleg néha kelesztő - funkciót lát el.

Áttettem a tésztát egy kelesztőtálba s míg kelt, addig megdaráltam a tepertőt a legkisebb lyukakkal rendelkező "rostát" használva, hogy minél pépesebb  legyen.

Mikor a tészta duplájára kelt, kinyújtottam amilyen vékonyra csak tudtam (erről a fázisról nem készült fotó), rákentem a tepertő harmadát. Az egészet még megsóztam és -borsoztam, majd mindkét oldalról középre hajtottam a tésztát. Újból megkentem (+só+bors), majd ismét két oldal középre hajtogatása következett, ám most az alsó és felső oldalak kerültek sora. Ismét tepertő (+só+bors) és egy újabb hajtás, ezúttal megint jobbról és balról, ám most már harmadoltam a tésztát, tehát átfedéssel hajtogattam. Ez után következett még egy utolsó hajtás alulról és felülről harmadolva. A tetejére borítottam a kelesztőtálat és hagytam fél órát pihenni.

Fél óra után kinyújtottam kisujjnyi vastagra, harmadolós hajtogatás következett jobb-bal, alsó-felső oldalakkal, majd újabb fél óra pihenő. Ezt a menetet még kétszer eljátszottam.

Az utolsó fél óra eltelte után kinyújtottam ujjnyi (kb. 1,5) vastagra, bekockáztam a tetejét, kiszaggattam. Tojással megkentem a pogácsák tetejét vigyázva, hogy ne csorogjon le az oldalán, mert akkor ott "összeragadnak" a rétegek, nem tudnak szabadon emelkedni sülés közben és eldőlnek. A tepsiben is hagytam még kelni egy szűk órát, majd 180 fokon megsütöttem őket úgy, hogy ismét volt egy kislábasnyi víz a sütő aljában.

Megérte a várakozást, mert bizony olyan lett, mint ahogy a nagykönyvben megírták... :-) 

Szülinapi torta

Egy nagyon kedves barátnőnk szerdán tölt egy szép kerek évszámot (nekem tavaly októberben sikerült abszolválni ugyanezen feladatot, akkor érvényes volt az a matematikai nonszensz, hogy 199=XL, vagyis megfordítva az arab és római számokat CIC=40 ;-) ). Mivel az akkor sütött tortának oly nagy sikere volt minden egyszerűsége ellenére, így szinte adta magát a dolog, hogy most is elkészítsem.

Alapnak sütöttem egy 7 tojásos klasszikus piskótát, melyet 3 lapba vágva a következő krémmel töltöttem meg:

• 5 tojást 
• 25 dkg cukorral gőz fölött felverve és -főzve besűrítettem.

A tűzről gőzről levéve kevertem bele:

• 25 dkg keserű csokoládét
• gondolatnyi (tudom, nem SI-mértékegység) rumot
  és vártam, hogy hűljön egy kicsit, nehogy a később belekerülő vaj kicsapódjon.

Hűlés után kézi habverővel alaposan beledolgoztam:

• 25 dkg szobahőmérsékletű vajat.

Mindezek után megvártam míg teljesen visszahűl kamrahidegre és megtöltöttem a lapokat, valamint ebből a krémből került a tetejére/oldalára is.

A tetejét még megszórtam késsel faragott csokoládéforgáccsal, majd színeztem egy kis (készen vett) marcipánmasszát, melyet két folpack-réteg között kinyújtottam, formákat szaggattam belőle és ezek lettek a díszek. Plusz "díszként" került még rá számgyertya is, de az már csak a buli helyszínén.

Kedves Csilla, Isten éltessen még nagyon sokáig! :-)

Fonott kalács és töltött kifli

A kalács nagy kedvenc nálunk - sülés után percenként kerül megtekintésre, hogy mikor szelhető már meg és mikortól lehet két orcára tömni befelé üresen, vajjal, sajtkrémmel, dzsemmel, mézzel, illetve az előbbiek bármilyen kombinációjával. De ha valami csoda folytán mondjuk 2-3 nap múlva is maradna belőle, nagyon szeretjük pirítva is, "feltétnek" a fentebbi felsorolás érvényes. :-)

Igaz, hogy fél 6 után érkeztem haza, de mivel napok óta - kalács helyett - csak a fülem rágódik, így nekiálltam. Teljesen "ápdét" módon, este 9-re már fogyasztható állapotban is volt. ;-)

• 50 dkg liszt
• kb. 2,5 dl tej
• 1 egész tojás + 1 tojás sárgája
• csipet só
• 3 ek. cukor
• fél csomag friss élesztő 
• 5 dkg olvasztott vaj

A hozzávalókat a vaj kivételével a kenyérsütő üstjébe pakoltam, majd pár percnyi dagasztás után (amikor már jó-jó összeállt a tészta) beletettem az olvasztott (de nem forró!) vajat és hagytam, hogy szép simára dagassza a gép. Áttettem kelesztőtálba, s miután a duplájára kelt, az egészet elfeleztem s mindkét félből fontam hatos fonással egy-egy kisebb kalácsot, melyeket sütőpapírral bélelt sütőformába tettem. 

Csak ekkor kapcsoltam be a sütőt, addig is hagytam kelni a kalácsot - sütőbe tolás előtt tetejét lekentem felvert tojással, majd megsütöttem. 

(amikor kelt kalácsot sütök, mindig teszek a sütő aljába egy kis lábasban vizet, sokkal lazább a tészta, ha gőzben sül)

A töltött kifli pedig ebben a bejegyzésben említett recept alapján készült azzal a módosítással, hogy a 4 felé osztott tésztát kör alakúra nyújtottam, felcikkeztem és miután belekerült a töltelék (kb. 40 dkg darált uzsonnasonka elkeverve egy tojással és egy kanál tejföllel), kifli formára tekertem fel.

Tojással megkentem, s az egyik tepsinyi mennyiséget köménymaggal, míg a másikat szezámmaggal szórtam meg.