2013. január 28., hétfő

Szelektív étkezés I.

Nagyon régóta készülök megírni ezt a bejegyzést, de valahogy mindig csak halogattam a dolgot, nem is tudom, hogy igazán miért. Az előzmények megértéséhez tartozik némi - ma oly divatos szóval élve - coming out a részemről. Aki régebb óta ismer, az még emlékezhet a kb. 7-8 évvel ezelőtti, 48-as konfekcióméretű énemre, s összehasonlításul láthatja a mostanit is (40-42-es méret). Alapból nem vagyok egy madárcsontozatú, szilfid termet, meg voltak némi egészségügyi problémák is, de tegyem a szívemre a kezem és mondjam ki bátran, hogy biza jelentős hányadban közrejátszott az étkezés is - úgy a mennyisége, mint a minősége...
Nem állítom egy percig sem, hogy a jelen állapotom ideális lenne, de kezdek magammal egyenesbe jönni, magyarán jól (s egyre jobban) érzem magam a bőrömben. :-)

Azt hiszem nem vagyok egyedül a "számtalan fogyókúrát kipróbáltam, de egy sem működött" kezdetű dallal, sokaknak ismerős. Vagy sikerült(t) ugyan fogyni, de aztán annak majdnem a duplája köszönt vissza. Aztán kipróbáltam a szintén oly sokak számára ismert 90 napos diétát*, betartottam mindent becsülettel s láss csodát, működött. Akkoriban kezdtem el kutakodni, hogy mi is ennek a tudományosabb magyarázata, eljutottam a testkontrollig, meg a szelektív étkezésig. Utóbbi aztán annyira jól sikerült, hogy a neten kutakodva elkeveredtem Ursula Summ honlapjára, illetve beszereztem a Magyarországon is kapható egyik könyvét. Ezeket bogarásztam mélyrehatóbban s elmondhatom, hogy mostanra szinte rutin lett az ily módon való étkezésem és konyhavezetésem úgy, hogy mindeközben MrCic mit sem érez meg az egészből (vagy csak annyit, amennyit ő is akar). ;-)

Ezen étkezés lényege, hogy az élelmiszereket három nagy csoportba osztjuk:
  1. (zömében) fehérjetartalmú ételek (F)
  2. (zömében) szénhidráttartalmú ételek (SZH)
  3. semleges élelmiszerek. (S) 

Egyetlen szabály van: a semleges élelmiszerek mind a fehérje-, mind pedig a szénhidrát-csoportba tartozóval fogyaszthatók egyszerre, csak a F és a SZH nem fogyasztható együtt.

Joggal kérdezhetitek, hogy ezt lehet állandóan tartani? Természetesen nem, akarom mondani biztos lehetne, de nem is akarom!!! :-) Mert egyrészt egyszer élünk, másrészt meg annál azért jobban szeretem a hasam, hogy minden földi jót megvonjak magamtól. Alkalmanként igenis megeszem a töltött káposztát, a babgulyást füstölt hússal, a bolognai spagettit, a rántott sajtot, meg hasonló ínyencségeket is, de már messze nem olyan gyakorisággal mint eddig. A köztes időkben pedig betartom a fenti szabályt és ez így nagyon jó nekem s azt hiszem, ez a lényeg. :-) 

A továbbiakban majd részletezem kicsit ezeket az élelmiszer-csoportokat, kiegészítve az általam alkalmazott változtatásokkal.

Hogy miért is írtam mindezekről? Hátha valakinek jól jönne a közeljövőben... S ha bárkinek bármi kérdése van, nagyon szívesen válaszolok. Persze úgy, ahogy én értelmezem/csinálom egy percig sem állítva, hogy az a tuti és egyetlen járható út. Ergo aki csak fumigálni, illetve kötözködni akar az kérem, más fórumokat célozzon meg ezen indíttatású szándékával. :-)

______________________________________________
* Mint mindennek, ennek is vannak pártolói és támadói, vannak akik tudományosan alátámasztják, hogy miért igaz, mások pedig bebizonyítják szintén tudományosan, hogy miért is hülyeség. :-)

2013. január 5., szombat

Püspökkenyér tojásfehérjéből

Ez még egy tavalyi süti, csak még nem tettem közkinccsé. Akkor sütöttem, amikor a pozsonyi kifli készítésekor kimaradt négy tojásfehérje s nem akartam egy újabb adag alvé szeletet készíteni. :-)
Hozzávalók:

  • 4 tojásfehérje
  • összesen 25 dkg aszalt gyümölcs és/vagy darabos dió (került bele: nagy darabokra vágott dió és -étcsokoládé, aszalt áfonya és -meggy)
  • 6 dkg liszt
  • 10 dkg porcukor
  • 4 dkg olvasztott vaj

A tojásfehérjéket kemény habbá verjük a porcukorral (pár csepp ecet vagy citromlé, esetleg egy csipet só hatékony segítségünkre lehet ebben). Az összes aszalékot összekeverjük a liszttel, összevegyítjük a kemény habbal, majd a legvégén hozzáöntjük az olvasztott vajat. Zsírozott és lisztezett, vagy sütőpapírral bélelt formában 180 fokon 20-25 perc alatt megsütjük (jelen esetben szilikon kuglófformában készítettem).
Hedonisták csokoládémázzal fokozhatják az élvezeteket. :-)

Ugyan 4 tojásfehérjére szól a recept, de ha ettől többel, vagy kevesebbel rendelkezünk, akkor az arányok az alábbiak:
1 tojásfehérje : 6 dkg aszalvány : 1,25 dkg liszt : 2,5 dkg porcukor : 1 dkg olvasztott vaj
  

2013. január 4., péntek

Ugyanannyi


Kezdjük az évi publikálást ezzel a világ legegyszerűbb sós rágcsájával. Elkészítésének apropóját az adta, hogy kallódott a hűtőben egy kis maradék tehéntúró, körözöttre meg most nem vágytam.

S, hogy honnan az elnevezés? Egyszer régen beszélgettünk receptekről a munkahelyen, szóba került ez is. Épp csak annyit mondtam róla, hogy milyen praktikus, mert amennyi túrónk van, ugyanannyi lisztre és margarinra van szükség, meg némi só kell bele és már kész is. Egy kolléganő (nem mondhatnám, hogy az eszéért szerettük) kérdi, hogy: "jó-jó, de mennyi?" Mondom: "ugyanannyi". Nos, ezt a párbeszédet szóról-szóra vagy négyszer megismételtük, mire szegény kifakadt: "De mennyi az az ugyanannyi? Száz kiló?!?" S amikor mondtam, hogy igen, akár annyi is lehet, akkor már semmi kétség nem maradt benne, hogy vagy megkattantam, vagy gúnyolódom... :-)

A ma készített adagom tehát:
  • 25 dkg lisztet elmorzsoltam
  • 25 dkg margarinnal, majd belegyúrtam
  • 25 dkg tehéntúrót és 
  • 2 tk. sót
Este összegyúrtam, folpackba csomagolva betettem éjszakára a hűtőbe.
Reggel bekapcsoltam a sütőt s amíg melegedett, addig átgyúrtam a tésztát, kinyújtottam ujjnyi vastagra. A tetejét tojással megkentem, jelen esetben szezámmaggal megszórtam, derelyevágóval rudakra vágtam és 180 fokon szép pirosra sütöttem (elkészíthető pogácsának is, de így gyorsabb).
Nem feltétlen muszáj hűtőben pihentetni - elméletileg süthető azonnal is -, de határozottan jót tesz neki a hideg helyen való üdülés. ;-)