2013. július 13., szombat

Szamócadzsem

Nem mintha nem lehetne dzsemet főzni lábasban, ráadásul mondjuk 3:1, vagy más arányú zselésítővel pikk-pakk 5-10 perc alatt, idén mégis az automatával próbáltam ki. Kíváncsi voltam, hogy van-e - s ha igen, akkor milyen - különbség a két eltevési mód fölött ízben. Mert az, hogy térben és időben van, az egyértelmű volt már első olvasatra is. :-)

Vettem 5 kiló szamócát, amit annak rendje és módja szerint előkészítettem, ld. válogatás, csumázás, mosás, darabolás, a negyedik kiló után egyre sűrűbben felmenők emlegetése. :-). Ezek után az automata lekvárfőző betétjébe borítottam az összes gyümölcsöt, majd az edényt belehelyeztem az automatába, amibe előzőleg vizet töltöttem, így gyakorlatilag vízfürdőben készül el a dzsem. Annyi ideig kell forralni, ahány kiló a gyümölcs (tisztítás után nekem 4 kilónyi maradt).
Félidőben turmixoltam egy kicsit rajta, meg kevertem bele összesen fél kilónyi fruktózt, majd miután üvegekbe adagoltam, kidunsztoltam (szintén az automatában). Miután kihűltek, az üvegek egységes címkét kaptak és mehettek a kamrapolcra.

Dzsemfőzés: entsaften, 4 óra
Dunsztolás: 95 fok, 35 perc

Bizonyára többen felhördülnek, hogy mit kell vacakolni 4 órán át egy dzsemmel, de íme a tapasztalataim:
  • mivel vízfürdőben készült, a gyümölcsben található cukor nem égett/karamellizálódott, így számomra sokkal frissebb íze van a dzsemnek
  • a dunsztoláshoz felhasznált vízbe célszerű egy kis ecetet vagy citromsavat önteni, így az edény fala sem lesz vízköves és az üvegek oldala sem mattul meg.
  • amíg készült, addig én lábam nyújtva feküdtem (volt közben filmnézés, olvasás és egy kis szundi is)
    (kiszakadt gerincsérvvel az sem egy utolsó szempont ám, hogy ha csak rövid időre is, de vízszintes helyzetbe hozhatom magam) 

Nincsenek megjegyzések: